Harc a bürokráciával

Több mint húszmilliárdos támogatást kapott az elmúlt években a régió turizmusa, jó érzéssel távozik a posztjáról Sárdi Árpád, a Dél-Dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke. Csak azért szomorú, mert a döntések lassan és körülményesen születtek meg, túl erős volt a bürokrácia.

– Új korszak kezdődik a régió turizmusának életében – ezekkel a szavakkal vette át az elnöki posztot négy évvel ezelőtt. Megkezdődött? – kérdeztük Sárdi Árpádtól, a Dél-Dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság (DRIB) távozó elnökétől.
– Nem csak hogy megkezdődött, de már ez első eredmények is láthatók annak ellenére, hogy a válság a turizmusnak is komoly ellenfele – mondta Sárdi Árpád.

– Nem zavarja, hogy éppen most távozik a posztjáról?
– Ez az élet rendje! A választások után törvényszerű, hogy változás következik be ezeken a posztokon. Mi is elkészítettük az összegzést, ezzel is segítjük az utánunk következők munkáját. Az új kormány új emberei valóban új helyzetbe kerülnek, hiszen az elmúlt években sok-sok milliárdos fejlesztéssel gazdagodott a régió turizmusa.
– Nem zöldfülűként kezdte annak idején az elnökséget, hiszen korábban is a bizottság tagja volt. Segítette, vagy gátolta ez a tapasztalat?
– Új helyzetbe került a turizmus 2007-2013 között. Soha nem látott összegekkel sáfárkodhattak a régiós szervezetek. Mi pártállástól függetlenül úgy döntöttünk: radikálisan szakítunk az addigi gyakorlattal. Korábban ugyanis lényegében három felé osztottuk a pénzt, hogy ne legyen veszekedés.

Érdemben alig lehetett érvelni a szükségletekkel és a lehetőségekkel, minden megye igényt tartott a neki jutó részre, s azt elköltötte valamire. Több mint 650 település érdekeit kellett volna összehangolni úgy, hogy az önkormányzatok döntő többsége a turizmust jelölte meg kitörési lehetőségként. Volt olyan időszak, amikor mindenki termálfürdőt akart építeni. Ez nemes törekvés, de nem ésszerű. Hiszen egy kis túlzással azt is mondhatnánk: ha e tájékon bárhol ledugunk egy botot a földbe, akkor ott melegvíz fakad. Abban az időben mindenki saját fürdőt akart. A fenntarthatósággal, a megtérüléssel alig számoltak a projektek.

– Addig nem készültek megalapozott szakmai tanulmányok?
– Dehogynem. Csak nem vették komolyan. Mi vállaltuk a nehezét. Elkészítettük a turisztikai magterületek lehatárolását. A munkát szándékosan egy budapesti szakértői céggel végeztettük el, hogy érjen bennünket a vád: előnyben részesítjük valamelyik megyét, mert hogy minden szakértőnek saját megyéje felé hajlik a keze. Így is 200 település került a magterületek közé. Ezek azok a helyek, ahol a turizmusnak már volt hagyománya, vagy éppen indokolt volt a fejlesztés. Ezek a települések azok, amelyeket az elkövetkező hat évben fejleszteni szerettünk volna.

Egy másik tanulmányban az úgynevezett termék magterület határoztuk meg. Ez azért fontos, hogy a fejlesztéseket összehangolhassuk, nehogy azonos törekvések valósuljanak meg a szomszédos településeken, mert azok rendszerint kioltják egymást. Tanulnunk kell az észak-balatoni történésekből, ott például sorra építik a golfpályákat. Pedig nálunk a golfturizmus még igencsak gyermekcipőben jár....

– Divatos kérdés: hol a pénz? Vagyis hol tartanak a források felhasználásában?
– Mint tudjuk: összesen 38 milliárd forint állt rendelkezésre 2007-2013 közötti időszakra. Ebből 11 konstrukció keretében 77 pályázatra 21 milliárd forintot osztottunk fel. Tehát nem költöttünk el minden pénzt, az új testületnek is marad döntési lehetősége.

– Mit kínált a magterületek fejlesztése, kik nyertek?
– A régió érdeke azt kívánta, hogy komplex turisztikai beruházások, az egészségturizmus és fürdőfejlesztés, valamint a szálláshelyek fejlesztése kerüljön előtérbe. Remélem, hogy a jövőben Tolna megye is él a komplex fejlesztés lehetőségével, mert a másik két megye már részt vett ebben, s olyan turisztikai attrakciók születtek, amelyekért érdemes akár sok száz kilométert is utazni. Ezek közé tartozik a baranyai élménykörút, amelynek része a bikali élménybirtok is, a kaposvári uszoda és a Rippl-Rónai villa, valamint a Deseda rendbe tétele.

Sajnos az első körbe nem került be a Gemenc és környéke ökopark fejlesztése. Pedig ez ebben a térségben kiemelten fontos lenne. Csakúgy, mint egy olyan kikötő építése, amely fogadhatná az erre járó sétahajókat. Jó programnak kínálkozik a Gemenc, a paksi energiapark, s a bikali élménybirtok meglátogatása. Mivel Szekszárdon hiányzik egy színvonalas szálloda, ezért érdemes lenne szálláshelyfejlesztésben is gondolkodni.

– A fürdőfejlesztésben azért jobbak voltunk.....
– A pályázati kiírás szerint a meglevő fürdőket szándékoztunk alkalmassá tenni a XXI. század igényeinek a kielégítésére. A gyógy- és wellness szolgáltatások fejlesztés komoly vonzerőt jelent a turisztika piacán. A gunarasi és a tamási fejlesztés reménykedésre ad okot, hiszen olyan kínálattal lépnek színre, amelyek remélhetően sokak tetszését elnyerik majd. Ez a fejlesztés egyébként Dombóvár és Tamási kitörési pontja is lehet.

– Sajnos alig van színvonalas szállodánk a régióban. Ha lenne is mit megnézni, kipróbálni, nincs hol aludni....
– A pályázatok is azt mutatták: nagy az elmaradás, hatalmas az igény minőségi szálláshelyekre. Erre a kiírásra 90 pályázat érkezett. A válság nagyon rosszkor jött. Harminc pályázat kapott zöld utat. A balatoni szállodák épülnek már, de a régióból többen kihátráltak a fejlesztés alól, mert a piaci kilátások mellett a banki finanszírozással is gondok voltak. Vannak olyanok is, akik egyelőre kivárnak....

– Szerződésekkel 21 milliárd forintnyi támogatást kötöttek le. Ez milyen értékű fejlesztést indukál?
– Ez a vissza nem térítendő támogatás mintegy 100 milliárd forintos fejlesztést jelent a régióban. Az ezzel együtt futó infrastruktúra fejlesztés is a turizmus malmára hajthatja a vizet, hiszen elkészült a két autópálya, az M7-es és az M6-os, amely meggyorsítja a régióban való eljutást.

– Hány új munkahely jött létre?
– A munkahelyteremtés folyamat. Ha az összes tervezett beruházás megvalósul, akkor 25 ezer ember kap állást. Mivel a turizmusban végzett munka sajátos, más minőség, a jövedelmek is magasabbak lehetnek. De ez csak akkor valósulhat meg, ha több lesz a vendég.

– Mi az, amire nem igazán büszke?
– A döntések lassúságát, körülményességét fájlalom. Ez nem önmarcangolás, hanem tény: nem tudtuk leküzdeni a nehézségeket, hiányoztak az ehhez vezető döntések. A vállalkozók egy részének még a kedve is elment, amire a pénzéhez jutott. Miközben vissza nem térítendő forrást kaptak az önkormányzatok, vállalkozások, mindenki elégedetlen volt. Az is, aki kapott és az is, aki nem. Ezen a jövőben feltétlenül változtatni kell.