• Mezőgazdaság

Irodából a méhek közé

Bár egyre távolodunk a III. Magyar Vidék Napja szeptemberi időpontjától, még bőven van megosztani érdemes előadás, információ.

Most Szabó Péter fiatal gazda, bioméhész előadásáról tudósítunk, mely egy igen eredeti gazdakarrier tanulságait hordozza, és a mézzel, a méhekkel kapcsolatban is érdekes ismeretterjesztő adalékokkal bír.

Szabó Péter semmilyen rokona ismerőse nem foglalkozott mezőgazdasággal, talán a dédapján kívül. Közgazdasági és környezetmérnöki végzettségével eleinte egy budapesti irodában dolgozott ő is, mint sok más diplomás társa, az igazi fordulópont azonban 2005-re tehető.

Ekkor az Európai Önkéntes Szolgálat (European Volunteer Service, EVS) keretében egy olaszországi - az Appenninek középső részén található - kolostorba ment önkéntesként dolgozni, ahol állattartással, növénytermesztéssel foglalkoztak és egy kisebb méhészet is a gondjaikra volt bízva.

Kilenc hónap után hazatért, ekkor jött egy pályázati lehetőség az EVS keretében, "Befektetés a jövőbe" címmel. A fiatal gazda 4000 eurós forráshoz jutott így, amiből el tudta végezni a méhész szakképzést Velencén, megvenni az első húsz bioméh családot, és az alapvető méhészeti eszközöket.

Előadásában itt pihenésképpen egy fotót mutatott egy római méhészről: a vidék nyugaton már gyakran annyira túlterhelt méhcsaládokkal és szennyezett vegyszerekkel, hogy a városi parkokban is felbukkannak kis méhészetek, a város gyakran jobb forrást, méhlegelőt biztosít. Franicaországban is divat ez, ott háztetőkre helyezik a kaptárakat.

2006-ban tehát egy velencei bioméhésztől tanult, akinek 300 méhcsaládos állománya van. Másfél évet töltött itt méhészeti munkákkal, ahol a munka közben személyes barátság alalkult ki mester és tanítvány között.

Első önálló méhészetét a galgahévízi ökofaluban alakította ki. Innen a falu terjeszkedése miatt kellett máshová települnie.

2007-ben már 250 kg akácmézet, 100 kg bio vegyesvirág-mézet és 100 kg hagyományos napraforgómézet szorgoskodott össze az állomány. A bioméhész ekkor fogott saját marketingstratégiájának építésébe, amit a méz egykori, az élelmezésünkben betöltött szerepére alapozott. Előadásában elmondta ugyanis, hogy a méznek évezredes múltja van, egyiptomban pénzként is használatos volt, és mindennapi alapvető élelmiszernek számított. A korábbi előadásokra, közelebbről az európai cukoripar leépítésére utalva jegyezte meg, hogy a cukorról ő is tudna mesélni, bár nem túl jókat, mert ő inkább a mézet tanácsolja használni mindenhez, „végtelen mennyiségben”. Magyarországon ugyanis európai összehasonlításban nagyon alacsony a mézfogyasztás, az átlag német három kilóval fogyaszt belőle évente, míg egy magyar harminc dekát. Így nagyot gondolva egyből a nemzetközi terjeszkedésben látott lehetőséget.

A 2008-ra az 50 méhcsaládot elérő állomány a nógrád megyei Berkenyén dolgozik, egy biomálna-mező mellett.

2009-ben a Fiatal Gazdálkodók Induló Támogatása pályázat nyitott meg számára újabb kapukat, a támogatás révén rozsdamentes tárolókat, újabb kaptárakat, és tehergépkocsit tudott vásárolni. Gyümölcsöző együttműködést alakított ki a Bakony professzionális méhészeivel, ami lehetőséget adott virágpor, speciális mézek, és propolisz forgalmazására, szakmai programok közös látogatására (Apimondia 2009). A fiatal gazda méhbirodalma új frontokat nyitott a Bakonyban, és az állomány ezzel eléri a 100 családot.

2008-tól hazai és nemzetközi biofesztiválokon vesz részt, díjakat nyer. A sikerek révén Svájcba, Németországba, Hongkongba is exportál mézet, de ebben az a „nagyon szomorú”, hogy itt helyben, itthon, nem tudja eladni. Ennek csak egyik oka az alacsony fogyasztás, a másik, hogy az áruházláncok olyan áron értékesítenek mézet, amit ők, maguk a termelők sem tudnak tartani. Közben Szabó Péter elnyerte a fejér megyei méhészeti egyesület elnöki tisztségét is.

2010 kihívásokkal teli év volt. Akácméz az időjárás viszontagságok miatt gyakorlatilag idén nincsen: az átlagban nagyságrendileg 14 ezer tonnás hazai termés (melynek 90 százaléka külföldre megy) idén ezer tonna lett.

Azzal, hogy a mézet többnyire külföldre adja el, a bioméhész maga hangsúlyozza, hozzájárul a szállítás révén a környezeti terheléshez, az olajfogyasztáshoz. A nemzetközi kereskedelem és a lerövidült szállítási útvonalak hozzájárulnak továbbá a méhbetegségek országhatárokon túli "kereskedelméhez" is. Ez nagy probléma, a hazai „krajnai méhek” nincsenek hozzászokva az ázsiai-amerikai betegségekhez.

2011-re terv, a méhcsaládok további szaporítása mellett a nemzetközi elismertség hazai hasznosítása, az itthoni méhész-kapcsolatok erősítése, ami különösen fontos neki, hiszen előzmények nélkül, egyedül vágott bele a méhészkedésbe, ismerősök, rokonok segítsége nélkül.

És további beruházásokra nyílnak számára lehetőségek, pályázatok révén.

Mielőtt hallgatóságát végleg elengedte volna termékeinek kóstolására, előadása zárásaként egy fontos, társadalmi célú üzenetet fogalmazott meg: minden valódi méz kristályos, illetve kristályosodásra hajlamos. A hamis méz sajátja az állandóan folyékony állapot. A kristályossághoz csak nálunk tapad valami negatív tartalom, egyes országokból külön azzal a kéréssel fordultak a bioméhészhez, hogy kristályos, krémes állagú mézet szeretnének. A méz egyszerű cukrokban gazdag, túltelített oldat, víztartalmának 20% alatt kell lennie. A víz folyamatosan oldja magába ezeket az egyszerű cukrokat, és amikor többet már nem tud magába oldani, akkor kristályként kicsapja. Ez a méz kristálya. Ha a méz nem kristályosodik, akkor más anyagokat is tartalmaz (izocukor). Tehát kristályos, termelői mézet vegyünk és együnk!

Az előadás videón is megtekinthető honlapunkon, itt.

Szabó Péter honlapja.